A Csendes-óceánon egy kicsin sziget, mely napjainkban is hordoz egy rejtélyt magában. Vajon egy letűnt kultúra emléke vagy ennél misztikusabb dolgot rejtenek a Húsvét-sziget kőszobrai….?
1722 húsvét vasárnapján, egy holland hajó legénysége váratlanul földet pillantott meg a Csendes-óceánon, a délkeleti passzátszelek övezetében. A sziklás, barátságtalan parthoz közelítve Jacob Roggeveen admirális meglepetten vette észre, hogy ameddig csak a szem ellát, gigantikus szobrok sorakoznak végig a part mentén, háttal a tengernek, fejükön jellegzetes fejdísszel. Az angol Cook kapitány, a nagy hajós 50 évvel később jutott el a szigetre. Legénységének egyik tagja, egy hawaii tengerész értette a szigetlakók nyelvét, ugyanis polinézül beszéltek, akárcsak ő. A szigetlakók elmondták, hogy ők a szoborfaragók leszármazottai. Legendáik szerint 22 emberöltővel korábban Hota Matua törzsfőnök vezette őket a szigetre.
Az érdekesség csak az, hogy ezen egyszerű körülmények között élő emberek, közel 900 ilyen szobrot épített, amelyek között még 8 tonna súlyúak is akadnak. A szigetlakók azt vallják, hogy a szobrokat egy természetfeletti erő, az ő szavuk szerint a ,,Mana,, mozgatta. Vannak olyanok, mint pl. Thor Heyerdahl norvég régész, aki szerint az első telepesek erre a szigetre keletről, az inkák előtti Dél-Amerikából érkeztek, tutajaikon magukkal hozva az édesburgonyát, a gyékényt, mely nagy bőségben terem a Húsvét-sziget krátertavai körül, valamint a kőfaragás mesterségét. Ki tudja igaza lehet-e a régésznek…?
Mivel a Húsvét-szigeten nem készültek írásos feljegyzések, a szájhagyomány és a benne rögzített kultúra minden halálesettel tovább homályosult. Bár a szigeten számos, piktogramokkal telerótt, faragott fatáblát találtak, jeleiket eddig még nem tudták megfejteni. 1888-ban Chile annektálta a szigetet. A jobb élelmiszer, és orvosi ellátás eredményeként a Húsvét-sziget népe fennmaradt, hogy lássa, szigete a modern világ egyik nagy talánya lett…
Olyanok is akadnak, akik a Bibliára hagyatkozva a félig ember, félig isteni származású lényeknek tulajdonítják a szobrokat. Szerintük e lények nemcsak a mondák világához tartoznak: valóban létezett a nefilimek faja, az emberi történelemnek legalább két időszakában döntő szerepet játszottak, és tevékenységük nyomai a mai napig láthatók a Föld különböző pontjain, így a Húsvét-szigeten is.
Napjaink tudományos kutatása további elméleteket hozott létre, hogy miként is jöttek létre ezen szobrok. De ezek sem egyértelműsítik azt, hogy a szobrok hogyan is keletkeztek. Viszont egy dologban egyezik e tudósok véleménye, akármennyire is rejtély fedi, hogy mivel és hogyan tudtak ilyen hatalmas építményeket létrehozni, az biztos, hogy ember alkotta…
Talán igazuk van, talán nem… de a turisták ezreit mindenesetre, vonzza e ,,isten háta mögötti,, hely.
Hatalmas távolságok választják el a szárazföldtől és a Csendes-óceán többi szigetétől is. A legközelebbi lakott település 2000 km-re van aPitcairn-szigeteken.
A sziget közel fekszik a Baktérítőhöz, ennek megfelelően éghajlata kellemes szubtrópusi. Az évi középhőmérséklet: 21 °C.
Legmelegebb időszak: január-március (a déli féltekén ekkor van nyár), 23-24 °C. Leghidegebb időszak: július-augusztus (a tél) 18 °C-kal. A hőmérséklet ingadozása igen kicsi, eddig még sosem mértek 30 °C-nál melegebbet, de 10 °C-nál hidegebbet sem. Az évi csapadékátlag megközelíti az 1200 mm-t, ami arányosan oszlik el.
A 2005-ös népszámlálás adatai szerint a lakossága 3 791 fő. A polinéz őslakosok vannak többségben, de vannak európai eredetű bevándorlók is.
A fő vallás a katolikus, de létezik egy kisebb mormon gyülekezet is.
A hivatalos spanyol nyelven kívül már csak kevesen beszélik a rapanui nyelvet, ami a polinéz egyik nyelvjárása.
Legnagyobb települése és egyben fővárosa is a szigetnek Hanga Roa, amely a nyugati parton fekszik.
A házak, a középületek, de még az öltözködés is chilei stílusú, azzal a különbséggel, hogy a ruháikon a helyi flóra motívumai bukkannak fel. A helyi szokásos eledelek a languszta, a tonhal, az édesburgonya és a táró.
A „Madáremberek szigetén” fészkelő vándormadarak (nevezetesen a füstös csér) első tojásait megszerezni hatalmas dicsőséget jelentett. A monda szerint az az ifjú, aki elsőként tért vissza a tojással, az megkülönböztetett tiszteletnek örvendhetett egy évig, ő lett a Tangota Manu, „a Madárember”, az a törzsfő pedig, akinek a törzsébe tartozott, vallási vezető lett arra az évre.