Ausztrália dióhéjban
Európához képest a földgömb túlsó és alsó (down under) részén terül el Ausztrália, 7 741 220 négyzetkilométeren, azaz kb. 83 Magyarország férne el benne (ha hagynák...). lAusztrália a világ 6. legnagyobb országa. Magyarország kb. 13 800 kilométerre van Ausztrália közepétől.
Ausztráliában az ausztrál dollár (AUD) a hivatalos fizetőeszköz.
"Tetszett
A környezeti szépségek, a teljesen más táj
A különleges állatok
A helyiek lazasága, barátságossága
A jó borok
A kenguru steak
Az időjárás
A síelés lehetősége Victoria államban vagy Új-Zélandon
A közeli kis szigetek (Fiji, Samoa, Tonga, Vanuatu) könnyel elérhetőek
Látszik a jólétük, nem aggódnak, mosolygósak az emberek az utcán
Nem tetszett
Az angolnak máshol nem fellelhető, furcsa akcentusa
Az ottani pókok, amiktől féltem
Az, hogy nem nagyon ismerik, használják a wifit, főleg kábeles internetet használnak
Az aboriginálok (őslakosok) szembeszökően rossz helyzete, a segélyek ellenére (sokszor tüntetnek is)
(Petra, aki huzamosabb ideig kint élt, 2012)
"Ausztrália hatalmas, ebből adódóan ezer arca van, ezt mind megismerni, az országot alaposan bejárni talán még a helyieknek sem sikerül... Az utazók jelentős része is a két nagyvárosra -Sydney-re és Melbourne-re-, illetve a keleti partra koncentrál, holott, szerintem, ha Ausztrália, akkor Outback Australia, fedezzük fel az ország belsejét!
Ayers Rock: mindenki meg akarja mászni, sokkal kevesebben gyalogolják körbe, pedig ez legalább annyira magával ragadó, és a turista is sokkal kevesebb.
Katherine Gorge: hajózzunk egyet a lélegzetelállító szurdokban, garantáltan fogunk látni parton heverésző krokodilokat is.
Twin Falls és Jim Jim Falls a Kakadu Nemzeti Parkban: fizessünk be egy 2-3 napos terepjáros kalandtúrára, örökre felejthetetlen élményben lesz részünk!
Ha Sydney-re és Melbourne-re is van időnk, akkor kezdjük az utóbbival. Nyugodt, kedves, élhető város, számos gyönyörű kirándulóhellyel a közelben, mint a Great Ocean Road vagy Phillip Island. Ha Melbourne után megyünk Sydney-be, még nem tudjuk elképzelni, de Sydney magasan lekörözi Melbourne-t. A város fekvése, az öböl, a strandok, Manly, az óceánpart, az Operaház, a Rocks negyed.... egyszerűen lenyűgöző. És végül a számomra a legkülönlegesebb hely Ausztráliában: Fraser Island. A világ legnagyobb homokszigetére csak terepjáróval tehetjük be a "lábunkat", amit pár napra 4 fő már egészen emberi áron bérelhet, de csatlakozhatunk kisebb csoportokhoz is. A szigeten belső tavakban fürödhetünk, kristálytiszta vizű patakokban sétálhatunk, dingókkal találkozhatunk, a partról bálnákat, delfineket, cápákat figyelhetünk meg.
Étkezés: sok étterem lehetővé teszi, hogy magunk vigyünk egy üveg bort a vacsorához, ezt egy BYO (vagyis Bring Your Own) táblácskával jelezni is szokták. Nagyon jó ötlet szerintem, kisebb összegből megúszható egy kellemes vacsora. Másik étkezős tippem, hogy a keleti part strandjain, a Szörf klubok gyakran éttermet is üzemeltetnek, kiváló minőségben és megfizethető áron!"(Z. Attila, 2012)
BBQ sütők (grillezők): Majdnem minden parton, parkban vannak sütők padokkal körülvéve, amit ingyenesen lehet használni. Az egy dolog, hogy nem kél lába a dolgoknak, de tisztán is tartják.
Pubok: A kocsmák többsége fogadóirodaként is funkcionál. Rengeteg kijelző a falon, jelezve a különböző futamokat és sporteredményeket. Az ausztrálok nagyon szeretnek inni, főleg sört, és a szerencsejáték is nagyon kelendő errefelé.
Kedvesség és multikulturalizmus: Az emberek segítőkészek és kedvesek. A boltokban, éttermekben az eladók és felszolgálók is. Különböző negyedekben laknak különböző népek. Van kínai negyed, koreai, thai, ezek a belsőbb negyedekben. Ahogy távolodunk a CDB-ből, úgy jönnek az arab, indiai, stb. negyedek. A partvidék elég vegyes, de főleg ausztrál- és európaiak lakta területek ezek. A munkahelyen a megkülönböztetést és a rasszizmust nagyon nem kultiválják és büntetik"
"Az ott élők mentalitása alapvetően más. Nyugodtak, tisztelik egymást. Pozitív életörömet sugároznak, toleránsak, nyitottak minden újdonságra. Barátságosak, nem zárkóznak be csigaházukba. Nincsenek kerítések, a szomszédokkal baráti a kapcsolat. Amikor megérkeztünk, férjem nagybátyja szólt, hogy a szomszédok meghívtak bennünket egy kis karácsonyi összejövetelre, van-e kedvünk átmenni. Hozzáteszem, Csaba két nagybátyja és azok családja egy szót nem beszélnek magyarul, német édesanya nevelte őket, s 6 éves koruktól kint élnek. A szomszédok sem magyarok, akiknek bármilyen kötődésük lenne kicsinyke hazánkhoz. Elképzeltem fordítva, hogy jönnek Ausztráliából a rokonok, s a szomszéd töltött-káposztával fogadja őket, hát jót mosolyogtam magamban. Szóval az „élni” szócska jelentését valóban érezni.
Hihetetlen jóindulatúak, önzetlenek. Volt egy buszsofőrünk, aki 70 éves nyugdíjasként vett egy kis buszt, öt éve a turizmusban dolgozik. Egyik nap elvitt minket kirándulni, hozott magával egy kosár őszibarackot, sütit, s utazásunk elején megtanulta mindenki nevét, hogy meg tudjon szólítani minket. Együttes erővel védik természeti kincseiket, s nem várnak mindig mást egy adott szituációtól. Egyik nap rettenetes vihar jött, óriási esővel, mire én rögtön jajgattam, erre ők: de hát ez nagyszerű, milyen jó a földnek. Másnap 40 fok, én rögtön, hogy ezt hogy lehet kibírni, mire ők: de hát ez nagyszerű, most érik majd a sárgabarack, s mehetünk a beach-re.
Nem tapasztaltam ellenségeskedést, harácsolást, rohanást. Helyén van az értékrend, tisztelik a tudást. A szabályok betarthatók, mert normális emberek hozzák normális emberek számára. Számomra volt azért egy-két túlzás is a szabályok terén, pl. amikor vártunk egy körforgalomban távcsővel érzékelhető biciklisre. De ott ki merném engedni a gyermekemet a parkvárosi utcába labdázni vagy biciklizni. Itthon 10 évesen a kertben bringázik körbe-körbe.
Bevallom, nem fogott meg az ausztrál konyha. Ami ízlett, most ettem először, no majd kapok az állatvédőktől, az a rántott cápahús. A helyi vadhúsokat, pl. pácolt emut, kengurufarok-levest, grillezett krokodilhusit, nos, ezeket majd legközelebb. Nem nekem való az angolos steak sem, így a kulináris élvezeteket leginkább a távol-keleti ízekkel pótoltam, azok közül is a nepáli volt a legízletesebb. Bár ritkán iszom, de most meggyőződtem, hogy az ausztrál borok, sörök világszínvonalúak. Ezzel kapcsolatos példa a vendégszeretetről: betértünk kora délután a PumpHouse nevű kocsmába, régen innen nyomták a gőzt szállodákba, bankokba, stb., s egy pultos fiú rögtön felajánlotta, hogy mesél nekünk, aztán, mikor indultunk volna, megkérdezte, nem kóstolnánk-e meg a hely söreit. Elénk rakta a poharakat, s azt mondta, legyünk a vendégei. Egyébként alkohol nem kapható, csak italboltban, ott is barna zacskóban. Mondtam is a férjemnek, mikor kijött a boltból, na most már legalább mindenki tudja, hogy iszol."
Forrás: http://utikritika.hu/ausztralia